Segítő gondolatok szülőknek
A járványhelyzet pszichés hatásai a gyerekekre
A pszichológusok azt tapasztalják, hogy az utóbbi hetekben drasztikusan megemelkedett a segítséget kérők száma. Legyen szó felnőttekről, serdülőkről vagy gyerekekről. Sajnos ezzel együtt jelentősen megnövekedett a várakozási idő, végesek a szakemberek kapacitásai is. Az alábbiakban néhány segítő gondolatot szeretnék megfogalmazni a szülők számára, akik elsősorban gyermekük viselkedései, pszichés tünetei miatt kérnek segítséget a jelenlegi pandémiás helyzetben.
Természetesen nem lehet minden nevelési nehézség és viselkedési probléma miatt a járványhelyzetet hibáztatni, hiszen ezelőtt is akadtak a szülőknek nehézségeik, de az is biztos, hogy sajnos figyelmen kívül sem lehet hagyni azt a tényt, hogy aktuálisan mindenki lelki és fizikai tűrőképessége egyre csökken. Ahogyan az előző írásomban igyekeztem összefoglalni (A koronavírus a lelkünket is megfertőzheti! A járványhelyzet pszichés hatásai) a pandémiás helyzet jelentős lelki kihívás elé állítja a családokat. Több szülő, akikkel az elmúlt hetekben beszélgettem, elismerte, hogy a gyermek problémája nélkül is elég nehéz helyzetben van lelkileg, sok nehézséggel kell megküzdeniük. Kevés a segítség (a nagyszülőkkel, ha tudnának is segíteni, nem találkoznak), sok időt kell összezárva tölteni a karanténszabályok miatt, ráadásul naponta olyan új helyzetekhez kell alkalmazkodniuk, amikre gyorsan kell megoldást találniuk. Az alapfeszültség mindenkiben nő. És sajnos a gyerekek is érzik ezt. Megérzik a szülők, óvodapedagógusok, pedagógusok feszültségeit, szorongásait, frusztrációjukat. És ezek sajnos bennük is hasonló érzéseket generálnak. Beindul egy ördögi kör, hiszen a feszült, nyugtalan gyermek, dacossá, agresszívvé vagy éppen túl szorongóvá válik, pörög, vagy éppen nem eszik, nem tanul. Emiatt természetesen a szülők is még feszültebbé válnak, többet kiabálnak, szidalmaznak, egyre kétségbeesettebbek, dühösebbek, amitől aztán a gyerekek is egyre dühösebbek, agresszívebbek vagy éppen szorongóbbak lesznek….és így tovább gyűrűznek egyre a feszültségek a családban.
A leggyakoribb pszichés tünetek gyerekeknél a járványhelyzet idején: alvásproblémák, elalvási nehézség, éjszakai felriadások, rémálmok, ingerlékenység, dacosság, fokozott ragaszkodás a szülőhöz („kapaszkodás”), szeparációs szorongás (egyedülléttől való félelem, halálfélelem) dühkitörések, figyelmetlenség, a tanulási motiváció csökkenése, teljesítményromlás, figyelemzavar, letargia stb.
A szülők tehetetlenségükben a reményt abban látják, hogy ha a gyermek viselkedése pozitív irányba változik, akkor majd ők is kiengednek, ellazulnak, megnyugszanak és több türelemmel és szeretettel tudnak feléjük fordulni. De mitől változnának meg a gyerekek? (Önmagában az nem elég, ha pszichológushoz visszük őket). Hogyan várhatjuk el, hogy azokkal az érzésekkel, amikkel felnőttként mi magunk nem tudunk megküzdeni, a gyermek ügyesen boldoguljon. Sajnos ezekben a helyzetekben még mindig ők azok, akik a felnőttekre kell, hogy támaszkodjanak, és tőlük kell, hogy mintát lássanak, hogy elsajátíthassák az érzelemszabályozási készségeket.
Nehéz helyzetben vannak a szülők, és gyakran nehéz felkutatni még azokat az utolsó erőforrásokat a kimerülés határán, amikre támaszkodva megpróbálhatják újraindítani a nem működő rendszert. Mert a változást csakis az hozhatja meg, ha valamit (akár egy nagyon kicsi dolgot is) de megpróbálunk másképp csinálni, mint eddig, hogy ki tudjunk lépni a fent említett mókuskerékből.
Néhány segítő javaslat:
- Ismerjük be először is önmagunknak, hogy nehéz helyzetben vagyunk. Sok szempontból, ezért legyünk megértőek, elnézőbbek és türelmesebbek önmagunkkal szemben. Ne várjunk el magunktól és gyermekeinktől sem tökéletes viselkedést, kimagasló teljesítményt ebben az időszakban.
- Próbáljunk meg először a saját lelkünkkel foglalkozni, saját magunk számára hatékony stresszoldást találni. Mozgással, sétával kikapcsolódni, pozitív élményekkel feltöltődni. Így jobban tudjuk gyermekinket is lecsillapítani.
- Ha több gyermek is van a családban, keressünk időt és lehetőséget arra, hogy egyszerre egy gyerekkel töltsünk egy kis időt, mert ha nincs konfliktus a testvérek között, a gyermekünk jó viselkedését is könnyebb észrevenni, több pozitív élményt tudunk vele kapcsolatban átélni.
- Vezessünk be jutalmazó rendszert, pl. matricatáblázatot. Ezek a módszerek azt a célt szolgálják, hogy a negatív családi légkört elkezdjék lassan pozitív érzésekkel átszínezni. Juttassuk a gyermeket sikerélményhez, dicsérjük sokat, ettől jobban fogja magát érezni, és csökken majd a problémás viselkedések száma.
- Meséljünk sokat, olvassunk meséket, beszélgessünk az érzéseinkről. Játszunk együtt vidám játékokat, nézzünk együtt vicces videókat (pl, macskás videókat), nevessünk együtt. Öleljük meg, simogassuk őket.
Minden gyermek alapvetően biztonságra, figyelemre és szeretetre vágyik. A képlet egyszerű: ha ezekből hiánya van, a viselkedésével jelzi azt. Gondoljuk végig szülőként, hogy mi lehetne az a legelső, és apró változás, amit ma másképp tudnánk csinálni, mint tegnap. Nem kell nagy dolgokra gondolni, egy kettesben töltött 20 perc, félóra is segíthet. Egy mese, egy kártyázás, vagy a szidás elmaradása…naponta egy lépéssel előre…. a gyerekek kedvező reakciói ezekre a változásokra aztán beindítanak egy pozitív kört: ők is nyugodtabbak lesznek, kevésbé pörgősek, könnyebben elalszanak, amitől mi is fellélegezhetünk, és így tovább…
Oláh Gabriella, iskolapszichológus